Először is szeretném megköszönni Andinak a meghívást ide a blogra, igyekszem megfelelni a "bezzeg" elvárásoknak. :)
Miközben ezt írom, tudjátok mit eszem? Vaníliás-mazsolás krémtúrót.
Bezzeg az én időmben nem létezett XXL-es méret ebből, és az íze is kicsit más volt.
Miután ritkán kaptunk ilyet ( én különösen, mert állandóan fogyókúráztattak), ezért mennyei mannának számított, és úgy is ettük, áhítattal.
Ezzel szemben most egy óriási adagot kanalazok, és áhítatnak nyoma sincs bennem... talán azért, mert bármikor hozzájutok, már ha beülök a kocsiba, és elmegyek a bevásárló központba.....
bizony, mert nincs kicsi sarki közért, ahol ismert az eladó néni... no, de erről legközelebb
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése